2014. január 5., vasárnap

Heinrich Heine: Egy röpke kis csónakon ültünk…


Egy röpke kis csónakon ültünk -
Emlékszel-e rája, szivem?
A hallgatag éjbe repültünk,
Lebegve a messzi vizen.

A Szellemek szigete rémlett
A hold puha fátyla mögött,
És zendült gyönyörü ének,
S táncoltak a lenge ködök…

Hogy csalt az a tánc, az az ének,
Repesőn és ringatagon!...
De tovább szálltunk, mi szegények,
Reménytelen, puszta habon.

/Ford.: Mészöly Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5