Hiador( Jámbor Pál): Könnyek

A gyermek könnye: hajnalég
Legtisztább harmata,
Gyakorta hull, honnan s miért?
Nem tudja önmaga.

Az ifju könnye: egy sebes,
De könnyü csörgeteg:
Ha átviharzott rajt a vész,
Nem látszik már a seb.

A férfikönny: sziklába zárt
Nehéz vad zuhatag,
Mélyről jön, s együtt vele
A szív is felszakad.

Az aggnak könnye: egy szelíd
Lanyházó permeteg:
Könyek között szemlélgeti
A sírt – majd az eget.