Nagy Imre: Mécsek

Jaj, de búsan égnek,
Jaj, de félve égnek
Viskók éjjelében
A pislogó mécsek.
Nehéz gond a füstjük,
Bús könnycsepp a lángjuk,
S a fekete éjben
Kuvik rikolt rájuk.

Kuvik szárnya veri
A viskóablakot -
Jeges országúton
Valaki megfagyott.
Kenyér után indult,
S a halál elérte, -
Utolsó sóhaját
Rábízta a szélre.

Egy kis pisla mécsnek
Megrebben a lángja,
Szegény, bús gazdáját
Már hiába várja,
Éhes gyermekekhez,
Szomorú asszonyhoz,
A viskó körül csak
A kuvik rikoltoz.