Nagy Imre: Eljött a tavasz

Lágy szél szárnyán eljött a szép tavasz,
Elcsitult már a sok téli panasz.
Utak pora kavarog a szélben,
Munkára megy a paraszt a fényben.

Nekem is szólt a robot nagy kürtje,
Fölakasztom botomat a szegre.
Vár a mező, vár a nehéz robot,
S hajszol a gond, mint vihar a lombot.

Koldusságom, szegénységem örök,
Kemény az út, szúrósak a rögök.
Megyek azért, s amíg élek, morgok,
Míg a sírba nem űznek a gondok.

Verítékem, könnyem, piros vérem
Hiába hull. Mi érte a bérem?
Nincs kenyerem, szakadt rongy a ruhám,
Nem is tudom, mikor kerül új rám.

Mégis megyek,mégis csak előre,
Napsugaras, virágos mezőre.
A szívemet pacsirtadal várja,
Melynek égbe viszen, ragad szárnya.