A Cantából Humantangába vezető hegyi
út mentén élt egy betegesen gonosz nőszemély, akit Galla Mamának hívtak. A több
napos, hosszú utazástól megfáradt utazóknak ételt kínált, ám az étel
emberhúsból készült.
Egyetlen leánya és két kicsi unokája különálló tanyán lakott, mert az öregasszony kerülte velük a találkozást, nehogy tudomást szerezzenek sötét mesterkedéseiről.
Volt azonban egy időszak, amikor teremtett lélek sem járt az úton, és az átkozott öregasszonynak nem volt miből eledelt készítenie. Elhatározta, hogy saját lányát öli meg. Hogy valóra váltsa szörnyű szándékát anélkül, hogy bárki megtudná, elküldte két unokáját egy kosárral vízért a folyóra. De a kicsik nem akartak elmenni, mert tudták, hogy a kosárban nem marad meg a víz, kifolyik belőle. Az öregasszony azt mondta nekik, tömködjék be a kosáron a lyukacskákat a folyópart apró köveivel. Mihelyt a gyermekek elmentek, az öregasszony hívta a lányát, és kíméletlenül lefejezte a baltájával. Megitta lánya vérét, apró darabokra vágta a testét, és a nagy üstbe tette, amit pampanának hívnak.
Amikor a kicsinyek visszatértek, türelmetlenül kérdezősködtek anyjuk után. Az öregasszony azt mondta nekik, hogy anyjuk a mezőre ment a nyájjal, és csak másnap tér haza.
Ám a tűzre feltett üstből jól ismert hang hallatszott: "Lelkem gyermekei, meneküljetek azonnal! Az ég felé menjetek, majd én segítek nektek."
A gyerekek, ahogy meghallották anyjuk hangját, összeölelkeztek, s azon töprengtek, hogyan szökhetnének meg nagyanyjuk elől.
Megkérték az öregasszonyt, menjen el velük a folyóhoz, mutassa meg nekik, hogyan lehet megtölteni vízzel a kosarat. Az öregasszony el is ment a gyerekekkel, ám azok félúton elrejtőztek, magára hagyták.
Hazamentek, magukhoz vették anyjuk maradványait, és elmenekültek. De a gonosz öregasszony üldözésükre indult.
Amikor már majdnem beérte őket, lánc ereszkedett le az égből a gyerekek elé, hogy felmásszanak rajta. A két gyerek sietve kúszott fel a láncon. Az öregasszony belekapaszkodott a lánc végébe, mászott volna felfelé, de az akaklo nevű madár egy csőrvágással elvágta a láncot.
A levegőben kapálózó öregasszony kétségbeesetten sivalkodott: "Róka koma, nyújtózz el a mezőn, hogy rád eshessek és ne üssem meg magam!" Róka koma azonban nem várta meg, hogy a vénasszony ráessen. Így amikor az öregasszony a földnek ütközött, az megnyílt alatta, a hasadékban lagúna keletkezett, és elnyelte a banyát.
A lagúna most is megvan, és azt beszélik, hogy mélyén nagy-nagy kő rejtőzik, melyet Galla Mamának hívnak.
/Ford.: Rozsnyai Katalin/
Egyetlen leánya és két kicsi unokája különálló tanyán lakott, mert az öregasszony kerülte velük a találkozást, nehogy tudomást szerezzenek sötét mesterkedéseiről.
Volt azonban egy időszak, amikor teremtett lélek sem járt az úton, és az átkozott öregasszonynak nem volt miből eledelt készítenie. Elhatározta, hogy saját lányát öli meg. Hogy valóra váltsa szörnyű szándékát anélkül, hogy bárki megtudná, elküldte két unokáját egy kosárral vízért a folyóra. De a kicsik nem akartak elmenni, mert tudták, hogy a kosárban nem marad meg a víz, kifolyik belőle. Az öregasszony azt mondta nekik, tömködjék be a kosáron a lyukacskákat a folyópart apró köveivel. Mihelyt a gyermekek elmentek, az öregasszony hívta a lányát, és kíméletlenül lefejezte a baltájával. Megitta lánya vérét, apró darabokra vágta a testét, és a nagy üstbe tette, amit pampanának hívnak.
Amikor a kicsinyek visszatértek, türelmetlenül kérdezősködtek anyjuk után. Az öregasszony azt mondta nekik, hogy anyjuk a mezőre ment a nyájjal, és csak másnap tér haza.
Ám a tűzre feltett üstből jól ismert hang hallatszott: "Lelkem gyermekei, meneküljetek azonnal! Az ég felé menjetek, majd én segítek nektek."
A gyerekek, ahogy meghallották anyjuk hangját, összeölelkeztek, s azon töprengtek, hogyan szökhetnének meg nagyanyjuk elől.
Megkérték az öregasszonyt, menjen el velük a folyóhoz, mutassa meg nekik, hogyan lehet megtölteni vízzel a kosarat. Az öregasszony el is ment a gyerekekkel, ám azok félúton elrejtőztek, magára hagyták.
Hazamentek, magukhoz vették anyjuk maradványait, és elmenekültek. De a gonosz öregasszony üldözésükre indult.
Amikor már majdnem beérte őket, lánc ereszkedett le az égből a gyerekek elé, hogy felmásszanak rajta. A két gyerek sietve kúszott fel a láncon. Az öregasszony belekapaszkodott a lánc végébe, mászott volna felfelé, de az akaklo nevű madár egy csőrvágással elvágta a láncot.
A levegőben kapálózó öregasszony kétségbeesetten sivalkodott: "Róka koma, nyújtózz el a mezőn, hogy rád eshessek és ne üssem meg magam!" Róka koma azonban nem várta meg, hogy a vénasszony ráessen. Így amikor az öregasszony a földnek ütközött, az megnyílt alatta, a hasadékban lagúna keletkezett, és elnyelte a banyát.
A lagúna most is megvan, és azt beszélik, hogy mélyén nagy-nagy kő rejtőzik, melyet Galla Mamának hívnak.
/Ford.: Rozsnyai Katalin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése