J. W. Goethe: A lélek vágya

Félre, gúnyos nyelvü népek!
Meg ne hallják, csak a bölcsek:
Azt dicséri most az ének,
Aki tűz-halálba törtet.

Lázak hunytán, nászos éjjel,
Hol nemzettél, hol fogantál,
Eltelsz furcsa szenvedéllyel,
Ott a néma gyertyalángnál.

Nem nyüzsögnek már az árnyak,
Oszlik csended éjszakája,
S kél a vágyad, űz a vágyad
Feljebb, feljebb, égi nászra.

Semmi távolság se tör le,
Olthatatlan lángra gyúlsz,
Lepkekönnyen szállsz előre,
S lepke módra – lángba hullsz.

Halj meg – s új életbe kezdj!
Míg ezt el nem éred,
Bús vendége vagy csak egy
Sötét sártekének.

/Ford.: Mészöly Dezső/