J. W. Goethe: Új Amadis

Kis koromban, hajdanán,
Valaki bezárt.
Átölelt a nagy magány,
Körös-körbe zárt,
Mint az anyaméh.

S vitték lelkem fölfelé
Tündér-szárnyai:
Hetedhét országba szállt,
Mint a Hős Pipi -
Várt a nagy világ!

Raktam kristály palotát -
S vertem szét vigan:
Sárkány torkát járta át
Villogó vasam.
Férfi voltam én!

Megszöktettem könnyedén
Hal-Királyleányt.
Lelkesült a kalandért,
S táncra invitált,
Mint egy gavallért!

Csókja égi manna volt
S mint a bor, tüzes.
Elsápadtam, mint a hold:
S ő, a pikkelyes,
Fénylett, mint a nap. –

Hova lettél, gyöngyalak?
Jaj, hiába zárt
Pálcám bűvös kört köréd?
Merre van hazád?
Visszajössz-e még?

/Ford.: Mészöly Dezső/