Nagy Imre: Anyám virága

Anyámnak volt a virága,
vetettem is a sírjára,
vele van a kis peremis
ott a temetőkertben is.

Beszélget is néha talán
a virág és porló anyám,
beszélgetnek, úgy, mint régen,
emlegetik gyermekségem.

Hű kis virág, színe sárga,
illik anyám sírhalmára,
hajlanak rá buja gyomok,
mégis csak él, csak mosolyog.

A sír árnyán mégsem árva,
lepke is száll néha rája,
olyan rajta a kék lepke,
mintha anyám tűnt élete

lengene a szemem előtt,
s beragyogná a temetőt,
lepkeszárnyon anyám álma,
hogy ne legyek nagyon árva.