Nagy Imre: Fiam mosolya

Lehet az út rögös, tövises:
én azért boldogan haladok,
körülöttem mosolyt lengetnek
a felém szálló fuvallatok.

Lehet a harcom bősz, vad tusa:
virágokkal vagyok vértezve,
mely ott termett két csöppnyi arcon,
engemet új harcra késztetve.

Jöhet a gond sötét, zord raja:
rózsaágra száll a lelkemben,
s karjaimban új erőt érzek,
ha rám mosolyog csöppnyi gyermekem.