2014. január 27., hétfő

Kunoss Endre: Kérelem



Boldog valék, amig zokogni tudtam,
Kiönthetém könyben fájdalmamat:
Öröm virágozá be ismét útamat,
Ismét remény rózsás ölén aludtam.

De ah, mióta kín közt elvadultam
S kétségbeesés lezárá ajkamat,
Évek során egy perc, egy pillanat
Nem volt, melyért forrón óhajtva nyúltam.

Add vissza, isten! add szívem keservét,
Add vissza búkönyűim záporát:
Küldd ellenem a kínok táborát:

Ha nyögve bár kiállom szörnyű terhét:
Mert hogyha éj s nap, küzdésben talál,
Lesz egy óhajtott percem – a halál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5