Boldog valék, amig zokogni tudtam,
Kiönthetém könyben fájdalmamat:
Öröm virágozá be ismét útamat,
Ismét remény rózsás ölén aludtam.
Kiönthetém könyben fájdalmamat:
Öröm virágozá be ismét útamat,
Ismét remény rózsás ölén aludtam.
De ah, mióta kín közt elvadultam
S kétségbeesés lezárá ajkamat,
Évek során egy perc, egy pillanat
Nem volt, melyért forrón óhajtva nyúltam.
S kétségbeesés lezárá ajkamat,
Évek során egy perc, egy pillanat
Nem volt, melyért forrón óhajtva nyúltam.
Add vissza, isten! add szívem keservét,
Add vissza búkönyűim záporát:
Küldd ellenem a kínok táborát:
Add vissza búkönyűim záporát:
Küldd ellenem a kínok táborát:
Ha nyögve bár kiállom szörnyű terhét:
Mert hogyha éj s nap, küzdésben talál,
Lesz egy óhajtott percem – a halál.
Mert hogyha éj s nap, küzdésben talál,
Lesz egy óhajtott percem – a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése