Kunoss Endre: Liszthez

A kor sülyedt, a nemzedék fajult:
Erény, müvészet ápolatlan sinylett,
Sugárt az ész csak néha-néha hintett,
Elhagyva állt, ki szépre, nagyra gyult:

Az uj világ a régin nem tanult,
Mely vérjelekkel más irányra intett:
Mindenki csak önérdeket tekintett:
Jég lett a szív, a lélek elvadult.

Megszánta isten végre a világot
Mely nem talált valódi boldogságot,
S keresve azt, balutra tévedett:

Megszánta isten, s külde tégedet
A hangszellem mindenható fiát,
Hogy zongorázz: s megtérül a világ!