Élt egyszer egy öreg nyúl három
újszülöttjével, három kisnyulacskával az erdőben. A nyúl nagyon féltette kicsinyeit,
és így oktatta őket:
- Jól lapuljatok a földre, mert ha jön a vadász, és a kutyája észrevesz, felfal benneteket.
- Milyen az a vadász? - kíváncsiskodtak a kisnyulak.
- A vadász egy ember, aki vasbotot visz a hátán, abba belefúj, mire egyet villámlik. Akit eltalál, vége az életének.
- Milyen az a kutya? - érdeklődtek tovább.
- Az meg jön a vadásszal, és már messziről megérzi a nyúl szagát, aztán felfalja, vagy pedig a gazdája tarisznyájába viszi a nyulat.
Tovább kérdezik az anyjukat a kisnyulak:
- Hol lakik a vadász?
- Ott lakik, ahonnan este látszik a világosság. Ott a faluban, ahol ugatnak esténként a kutyák. Ott a lakása.
- Milyen a falu? - kérdezték.
- A falu olyan, ahol sok-sok ház van egymás mellett, és be vannak kerítve.
Nagyon kíváncsi volt az egyik kicsi nyúl. Alig várta, hogy a többiek és az anyja elaludjanak, elindult megnézni a falut. Ahogy azonban odaért az első házhoz, nagyon megijedt, hogy nem tudott bemenni, mert a ház be volt kerítve. Ment a másikhoz. A hold éppen most bújt ki a felhők közül, és a kísnyúl meglátott egy nyílást, azon bemászott az udvarra.
Egyszer csak látja ám, hogy az ólban nyulak vannak. Kiszólt az egyik:
- Hogy kerültél te ide?
- Bejöttem, hogy meglássalak benneteket. Hát ti miért vagytok ide berekesztve? - kérdezte a kisnyúl.
- A gazdánk nagyon szeret bennünket, azért csinált ilyen jó helyet, hogy a kutyák meg ne fogjanak.
- Hát annyira szeret benneteket a gazdátok, hogy ilyen jó helyet csinált?
Azt mondta a nyúl a ketrecből:
- Annyira ám!
- Hát hogy szeret benneteket? - kíváncsiskodott tovább a nyuszi.
- Sózva, paprikázva! - kiáltotta a nyúl a ketrecből.
Erre aztán a kisnyúl megijedt, elkezdett szaladni, bele a tócsába. A tócsa nagyot csobbant, észrevette a kutya, uzsgyi utána!
Szerencse, hogy ráakadt a kerítés nyílására, kibújt, de jaj, a kutya mégis megkapta a hátsó lábát, és megsántult. Ha valaha láttok egy sánta nyulat, jusson eszetekbe a kíváncsi kisnyúl, aki megfeledkezett anyja intő szaváról.
- Jól lapuljatok a földre, mert ha jön a vadász, és a kutyája észrevesz, felfal benneteket.
- Milyen az a vadász? - kíváncsiskodtak a kisnyulak.
- A vadász egy ember, aki vasbotot visz a hátán, abba belefúj, mire egyet villámlik. Akit eltalál, vége az életének.
- Milyen az a kutya? - érdeklődtek tovább.
- Az meg jön a vadásszal, és már messziről megérzi a nyúl szagát, aztán felfalja, vagy pedig a gazdája tarisznyájába viszi a nyulat.
Tovább kérdezik az anyjukat a kisnyulak:
- Hol lakik a vadász?
- Ott lakik, ahonnan este látszik a világosság. Ott a faluban, ahol ugatnak esténként a kutyák. Ott a lakása.
- Milyen a falu? - kérdezték.
- A falu olyan, ahol sok-sok ház van egymás mellett, és be vannak kerítve.
Nagyon kíváncsi volt az egyik kicsi nyúl. Alig várta, hogy a többiek és az anyja elaludjanak, elindult megnézni a falut. Ahogy azonban odaért az első házhoz, nagyon megijedt, hogy nem tudott bemenni, mert a ház be volt kerítve. Ment a másikhoz. A hold éppen most bújt ki a felhők közül, és a kísnyúl meglátott egy nyílást, azon bemászott az udvarra.
Egyszer csak látja ám, hogy az ólban nyulak vannak. Kiszólt az egyik:
- Hogy kerültél te ide?
- Bejöttem, hogy meglássalak benneteket. Hát ti miért vagytok ide berekesztve? - kérdezte a kisnyúl.
- A gazdánk nagyon szeret bennünket, azért csinált ilyen jó helyet, hogy a kutyák meg ne fogjanak.
- Hát annyira szeret benneteket a gazdátok, hogy ilyen jó helyet csinált?
Azt mondta a nyúl a ketrecből:
- Annyira ám!
- Hát hogy szeret benneteket? - kíváncsiskodott tovább a nyuszi.
- Sózva, paprikázva! - kiáltotta a nyúl a ketrecből.
Erre aztán a kisnyúl megijedt, elkezdett szaladni, bele a tócsába. A tócsa nagyot csobbant, észrevette a kutya, uzsgyi utána!
Szerencse, hogy ráakadt a kerítés nyílására, kibújt, de jaj, a kutya mégis megkapta a hátsó lábát, és megsántult. Ha valaha láttok egy sánta nyulat, jusson eszetekbe a kíváncsi kisnyúl, aki megfeledkezett anyja intő szaváról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése