A somlói várban 70 méter mély kút
van, közelében kincsespincében elásott pénz és drágaságok. Minden hetedik év
hetedik napján déli tizenkét órakor megnyílik, fehér szakállú öregember őrzi.
Ha az arra menőknek int a pipájával, akkor be lehet menni, de ha fenyegetődzik,
senki se menjen már be, különben elkésik a visszajövetellel.
A szőlősi határban Hári egy ízben kincset látott fellobbanni. Egyik társával - természetesen minden beszéd elkerülésével - kisiettek, s ásni kezdtek. Mikor már jó mélyre ástak, megpillantottak egy kincsesládát, s akkor az ördög incselkedni kezdett velük, hogy megszólaltassa őket. Mellettük megjelent több fekete ruhás, létrát vivő ember, akik akasztófát állítottak fel.
Erre társa ijedten félbehagyta a munkát, s odaszólt Hárinak:
- Nézd, akasztófát állítanak!
A kincsesláda nyomban eltűnt.
A somlóiak érdekesen emlékeztek meg a határkövek elmozdításának eseményeiről és következményeiről. Az egyik történet arról szól, hogy egy paraszt lassanként szomszédja földjéből elszántott egy-egy barázdát, végre elmozdította a határkövet. Halála után nem volt nyugalma, hanem éjfélenként minduntalan cipelte a határkövet, s felsóhajtott:
- Jaj de nehéz!
Egyszer a megkárosított szomszédjával találkozott, mikor ez meghallotta sóhajtását, odaszólt neki:
- Tedd le oda, ahonnan elvetted, akkor nem lesz nehéz!
Azóta eltűnt, s a kő ismét a régi határban feküdt.
A szőlősi határban Hári egy ízben kincset látott fellobbanni. Egyik társával - természetesen minden beszéd elkerülésével - kisiettek, s ásni kezdtek. Mikor már jó mélyre ástak, megpillantottak egy kincsesládát, s akkor az ördög incselkedni kezdett velük, hogy megszólaltassa őket. Mellettük megjelent több fekete ruhás, létrát vivő ember, akik akasztófát állítottak fel.
Erre társa ijedten félbehagyta a munkát, s odaszólt Hárinak:
- Nézd, akasztófát állítanak!
A kincsesláda nyomban eltűnt.
A somlóiak érdekesen emlékeztek meg a határkövek elmozdításának eseményeiről és következményeiről. Az egyik történet arról szól, hogy egy paraszt lassanként szomszédja földjéből elszántott egy-egy barázdát, végre elmozdította a határkövet. Halála után nem volt nyugalma, hanem éjfélenként minduntalan cipelte a határkövet, s felsóhajtott:
- Jaj de nehéz!
Egyszer a megkárosított szomszédjával találkozott, mikor ez meghallotta sóhajtását, odaszólt neki:
- Tedd le oda, ahonnan elvetted, akkor nem lesz nehéz!
Azóta eltűnt, s a kő ismét a régi határban feküdt.
A törökök egy alkalommal huzamosabb
ideig ostromolták a somlói várat, s elhatározták, kiéheztetik a védőket. Egy
ideig a Tüskevár felé vezető alagúton, mely most be van temetve, szállították a
várba az élelmiszereket, de a törökök észrevették, s útjukat állták.
Az ínség nőttön-nőtt. Ekkor a még meglevő lisztből óriási perecet sütöttek, s ezt a még életben levő egyetlen ökör szarvára erősítették, s az ellenség közé hajtották. Mikor a törökök látták, hogy ilyen tréfára is jut még liszt, hiábavalónak vélték az ostromot, s elvonultak.
A somlói vár aljában található a Kinizsi-kő, egy behorpadt, nagy bazaltszikla, melyen Kinizsi megpihent, és a vezér súlya alatt behorpadt.
Az ínség nőttön-nőtt. Ekkor a még meglevő lisztből óriási perecet sütöttek, s ezt a még életben levő egyetlen ökör szarvára erősítették, s az ellenség közé hajtották. Mikor a törökök látták, hogy ilyen tréfára is jut még liszt, hiábavalónak vélték az ostromot, s elvonultak.
A somlói vár aljában található a Kinizsi-kő, egy behorpadt, nagy bazaltszikla, melyen Kinizsi megpihent, és a vezér súlya alatt behorpadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése