Márai Sándor: A hideg csillagok alatt

Édes és régi kedvem, mi lesz velünk?
Érdemes ez, ilyen reálisan
Két lábbal állni életemben és
Fejem fordítani már nem merem
Lírám után, ami zúg körülöttem
Mint egy elkésett, fanyar tavaszi szél?...

Édes és régi csillagjaim
Szegényedem, szegényedem.
Hideg csillagok alatt járok
Hideg van körülöttem.
Hideg van bennem.

Én nem akarok fázni – csillagjaim!
Sugaraitok felgyűltek bennem
Édes és régi csillagjaim!
(Már régen figyelem jeleitek ábécéjét.)
Értsük meg egymást, csillagjaim!
Én hiszek hideg jeleitekben.
Hiszek bennetek, ragyogó, ismerős csillagok!

Menjünk haza a világba, csillagok.
Nagy a mi rendünk.
Nem rúghat azon a végtelen semmi.
Egy akol vagyunk és egy a pásztor.