Nagy Imre: Kislányom sírjánál

Karcsú fejfán rózsaszín szalagot
S virágokat lenget az őszi szél.
A frissen hantolt sírhalomra
Bánatosan hullong a falevél.

Bánatosan omlanak könnyűim,
Pici lányom, kicsiny sírhalmodra,
S amint nézem, zord, hideg árnyat vet
Kicsiny fejfád s koszorúd arcomra.

Ó, mily hamar itthagytál bennünket,
Piciny bimbó, mily hamar lehulltál.
Szerelmünknek szép reménye, álma
Bús könnyé vált sírodnak halmánál.

Pedig milyen szép rózsásra festé
Éltem egét arcod mosolygása.
S én szívemben boldog reménységgel
Néztem a nap tündöklő arcára.

De a halál még jobban szeretett,
S ékességül keblére tűzött fel,
És egemre csontkeze fölírta
A bánatot, mely sohasem tűnik el…

Édesanyád ki sem kísérhetett,
Mert betegség láncolta az ágyhoz,
De tavasszal virágokat ültet,
Pici lányom, sírodra, fejfádhoz…

Karcsú fejfán rózsaszín szalagot
S virágokat lenget az őszi szél.
Pici lányom, pihenj, aludj békén,
Hull sírodra a könny s a falevél.