A lélek, mely kiontja
belülről könnyeit,
csupán azért tesz így,
nehogy belül izzó tüzét kioltsa.
S nem segít semmi, hogyha
a könny, bár késve, vénen,
lángjaidban újjáteremtve éltet.
Balszerencsém és szívem árva sorsa
nem gyötör oly keményen,
hogy meg ne enyhülnék, ha jobban égek:
s bár kívül könnyre késztet
szemed tüze, belül szivembe rejtem,
s mi mást megöl, vidámít s éltet engem.
belülről könnyeit,
csupán azért tesz így,
nehogy belül izzó tüzét kioltsa.
S nem segít semmi, hogyha
a könny, bár késve, vénen,
lángjaidban újjáteremtve éltet.
Balszerencsém és szívem árva sorsa
nem gyötör oly keményen,
hogy meg ne enyhülnék, ha jobban égek:
s bár kívül könnyre késztet
szemed tüze, belül szivembe rejtem,
s mi mást megöl, vidámít s éltet engem.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése