Michelangelo Buonarroti: Mily vidáman simul arany hajára

Mily vidáman simul arany hajára
a virágok szépen fonott füzére!
Hajlik egyik szál a másik elébe,
elsőnek adni csókot homlokára.

Egész álló nap boldog a ruhája,
mely szorosan rásimul kebelére,
s boldogan csillan aranyszőttes éke,
ha nyakát s arcát illetni találja.

De még boldogabb az aranyfonásos
szalag, mely keblét fonja könnyeden át,
leszorítja, szelíden rátapad:

öve meg mintha így szólna magához:
„Bár ölelném örökre derekát!”
S az én karomnak semmi nem marad?

/Ford.: Rónay György/