Mihai Eminescu: Csak egy vágyam maradt

Csak egy vágyam maradt:

Halálomat érjem
Lágy esti fény alatt
A parti fövényen.
Álmom szelíd legyen:
Erdő közel és ég,
Derűs csoda-kékség
Nagy távol tengeren.
Nem kell zene, bágyadt
Gyászpompa, ravatal, -
Fonnátok fiatal
Gallyból puha ágyat.

És sírhelyem után
Majd senki ne sírna,
A hervadt ősz csupán,

S zörgő füve, szirma.
Míg forrásvíz csobog,
Egyhangú-mogorván,
S a fenyvesek ormán
Fehér holdfény lebeg:
Hűs esteli ködben
Konogna egy kolomp,
S szent hulló hársfalomb
Suhogna fölöttem.

Nem lennék már sebes,
Világba zavart vad:
Az emlék fölkeres,
Beföd, betakargat.
Komor fenyőkön át
A hajnali csillag
Csillog s ide ballag,
Mint meghitt jó barát.
Jajonganak az éjben
Zordon hullám-dalok:

És én elporladok
Magányom ölében.

/Ford.: Dsida Jenő/