Nagy Imre: Hajnalban az Őrhalmon

Messze piroslik a hajnal
s csend van Ázsia kertjében.
Csak egy égő bazsarózsa
bontja szirmait az égen…

Talán nekem integetnek,
Ahogy az Őrhalmon állok:
messzehagyott rokonaim,
tüzes szemű tatárlányok!

Lengetik a bazsarózsát
Kelet virágos kertjében,
s küldik tüzes csókjaikat
hajnal szárnyán, forró szélben.

Küldik forró sóhajukat,
mely itt a kútgémre akad,
s aszályt álmodik a puszta
a nyár tüzes szárnya alatt.

Lángot vet az én szárnyam is,
sárga virág leng a halmon,
mely visszaint Ázsiába
ezen a forró hajnalon.

De nem tudok áldozni mást:
csak egy tücsköt itatok meg
könnyűimmel, hogy Ázsia
ne fájjon úgy a lelkemnek.