Szemere Miklós: A lukai pap

Bodrogközön ragyog Luka,
Minden ó és új krónika
Csak róla s papjáról ir.
Nem tud a világ Budáról,
Zemplén s Bodrogköz honáról,
Csak – Lukáról zeng a hir.

S im a hirneves Lukában,
Szárcsa, lúd, vöcsök honában
Zengedez repedt harang:
Zeng József császár nevére,
Nagy nevének ünnepére
Nagy rekedten: csing-csalang.

Őrkakas a tetejében,
Vékony nyárstorony kevélyen
Fitogtatja termetét:
Négy szögében négy toronyka,
Négy csibe közül miként ha
Kotlós nyujtná föl fejét.

Gyűl a nép, tarisznya vállán,
Bocskor sásmetszette lábán:
Már templomban a sereg.
Zeng zsoltári magyar ének,
A magyarok istenének
Luka vig hálát rebeg.

Végzi…összetett kezekkel,
Félig hunyt kegyes szemekkel
A pap – ím – székében áll.
Jámbor ősz, mint bibliája,
Rá hallgat Luka s csudállja
Ötven évek óta már.

„Küldj esőt a völgy- s tetőre,
Küldj a szomjazó mezőre
Fellegedből, oh Atyánk!
Isten! őre a magyarnak
Boszulója kontyos tarnak,
Add áldásodat reánk.”

„És ki ünnepére itten
Összegyültünk, áldd meg Isten,
Áldd meg a magyar királyt!
Ne nézd, Uram, hogy ő német,
Oh ne nézd azt, kérünk téged,
Mert őt is te alkotád.”

S mint ha szél viharja tör ki,
Minden száj utána dörgi:
„Áldd meg a magyar királyt!
Ne nézd, Uram, hogy ő német!
Oh ne nézd azt, kérünk téged,
Mert őt is te alkotád.”