Nagy Imre: Levelem sorsa

Sötét hodály árnyán
írom a levelem,
pókháló árnyal rám,
tücsök sír mellettem.

Pórok nehéz sorsa
a betűm vetése -
milyen madár vinné
az Isten kezéhez?...

Kis fecske nem bírná,
mert gyönge a szárnya,
visszahullna vele
a sötét hodályba.

A kis pacsirta meg
elvesztené talán,
s könnycseppet hagyna ott
az Isten asztalán.

Varjúra sem bíznám,
károgná, hogy mit visz,
mocsárba ejtené
az ügyetlen bíbic.

Galamb se vihetné,
mert az nagyon félne,
a fasorok felett
üldözné a vércse.

Darut meg nem látok,
arra bíznám jobban,
hittem a tollában,
mikor gyermek voltam.

De most nem jár erre,
még a nótában sem, -
így a hodály árnyán
marad a levelem…

No, majd egy forgószél
szárnyára felteszem!