Tóth Pál: Ibolyatő

Bokor alatt ibolyatő
Illatosan, virulva nő.
Ragyog rajta harmat gyöngye,
Él szeliden csend- s örömbe’.

Hűs árnya van a bokornak,
Viharok itt nem tombolnak.
Zizegő szél, ha rátalál,
Megcsókolja és tova száll.

Delelő nap hő sugára
Ide is süt a bokrára,
De sütését a lombsátor
Eltartja az ibolyától.

Ibolyatőn három bimbó
Szendereg, még egy sem nyiló.
Leveles ág elringatja,
Esti szellő elaltatja.

Igy él a tő szép serényen,
Nem magasban, nem is fényben,
Egy vágya van a világban:
Gyönyörködni virágában.

Bokor alatt ibolyatő,
Áldjon meg a jó teremtő!
Ég áldása: tiszta harmat
Reggel, este legyen rajtad!

Te vagy ez, én kis családom,
Reménységem, boldogságom.
Rengő bokor védő árnya:
Az én lelkem borúl rája.