Ujvári Béla: Fecske a tanteremben

A mester szól: figyelnek mind szavára,
Fogékony lelkök ajkain lebeg,
Mint tikkadt, hőütötte nyári tájra,
Új éltet adva, hull a permeteg:
Ugy hull a mag: hull termő, jó talajba,
És bár sziklára több, homokba sok,
Igét hirdetni mégse’ csügged ajka:
„Hazájukért ezt tették a nagyok.”

S a mint beszél, beszél megihletetten,
S az ifju nép hallgatja csöndesen:
A nyilt ajtón be balga fecske lebben
S röpül, miként kilőtt nyíl, sebesen.
Rovart űz nyilván s vélve: nyilt határon
Röpül, gyorsabban, mint a gondolat.
A hány szem, mind rajta a madáron:
Repül az és eléri a – falat.

Koppan nagyot és fölvisít szegényke,
Ereje fogytán, szárnya megmeredt:
Lehullana, de hogy lenéz a mélybe
És látja azt a sok gyerek-fejet,
És látja, hogy szemökkel rátapadva,
Lehulltát várják ellenségesen
Erőt merít a vészből s fönnmaradva
Röpül, mint villám, újra sebesen.

Röpül, röpül…s lélekzetet se véve,
Aggódva nézik mester s gyermekek:
„Szegény, mily fáradt már! oh vége, vége!”
És gondolatban érte mind remeg.

De csak röpül az, és kétségbeesve,
Köröskörül, a termen, át meg át:
Hol elröpülne, hasztalan keresve
A merre jött, az ajtó nyilatát.

Ereje vész, már-már lehull a földre,
Holott, ugy véli, biztos a halál:
(Nem tőr, de szánalom ragyog szemökbe’
Azoknak ott lenn, balga kis madár!)
Ám új erőt vesz, oh, ez már a végső,
És újra csak repül, keresve rést:
Ellankad, elfogódik szive: késő!
Nem lát már s nem remél menekülést.

A mester ekkor, halkan, óvatosan
- Nem hallja sem madár, sem gyermekek -
A zárt ablakhoz megy, kinyitja gyorsan
S hogy zajt ne üssön, ő is fél, remeg.
Friss lég hatol be rögtön a terembe,
Magával hozva a nap sugarát:
Csak egy csicsergés hallszik…és remegve
Repül a fecske ki, a résen át.

„Megmentve!” Egyszóval, s fölér ezerrel!
Ifjaival a mester fölsohajt,
Mint az, kit gond gyötört s most könnyü szerrel
Lerázott gondot és ezernyi bajt.
Folytassa-e? – a mester eltünődik:
Fog-é termő talajra lelni még?
Az ablakon be napsugár szürődik
S csábitón hí, mosolyg a tiszta ég.

De szól a mester:” hogy mi a tanulság?
Példát e kis madárról vegyetek:
A legfőbb kincs a földön a szabadság,
Megvédve ezt, mindent megvédtetek.
Kitartás és nem csüggedés a bajba’,
Ezer veszély között is megsegít”
És hull a mag s mind termő, jó talajba:
Ha példa vonz, a szó könnyen hevít.