XVIII
Egy nyári naphoz hasonlítsalak?
Te kedvesebb vagy és megnyugtatóbb:
hisz lágy bimbók közt durva szél arat,
s szorongatók az őszi dátumok:
az égi szem majd perzselően int,
majd aranyára felhő fátyla hull:
szilaj szeszély, vagy vastörvény szerint
mindaz, mi szépség rendre megfakul:
de hervadatlan a Te friss nyarad,
szépséged kertje mindig zöldelő,
Halál fölötted győztes nem marad,
örök sorokban fényed egyre nő:
míg ember szája szól, és lát szeme,
él majd e versem, és élsz benne Te.
Te kedvesebb vagy és megnyugtatóbb:
hisz lágy bimbók közt durva szél arat,
s szorongatók az őszi dátumok:
az égi szem majd perzselően int,
majd aranyára felhő fátyla hull:
szilaj szeszély, vagy vastörvény szerint
mindaz, mi szépség rendre megfakul:
de hervadatlan a Te friss nyarad,
szépséged kertje mindig zöldelő,
Halál fölötted győztes nem marad,
örök sorokban fényed egyre nő:
míg ember szája szól, és lát szeme,
él majd e versem, és élsz benne Te.
/Ford.: Mészöly Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése