Amy Lowell: Bocsánatkérés

 

Kérlek, bocsásd meg azt, hogy hordom itt
Mindenütt színeid,
Zsúfolt utcákon át:
Csodát
Villognak a bámész szemek,
Ahogy megyek.

Vergődő vándor vaksin fölmered:
Szivárvány-permet ez,
Boldogság-nyersanyag,
Aranyt
Pávázó, víg redőivel
Körém ível.

Lábam előtt a poros, rücskös út
Szürkét is mélyre gyújt,
Léptemen fénykörív
Vakít:
Napok, szétszórva, számosan
A városon.

Köröttem tornyos harangszó inog,
S dús árnyú illatok,
Mint szél feledte fellegek:
Lepel
Vág el a külvilágtul, ím,.
A díszeim.

Mert fényes ranggal magad ékítesz.
Csillagködök tüzes
Abroncsa létemen.
Hanem
A szót meggyónnom nem hagyod.
Rejtély vagyok.

/Ford.: Gergely Ágnes/