E. Mörike: Gondold meg, óh lélek

Erdőben, valahol,
zöldel egy kis fenyő,
valahol egy kertben
egy rózsabokor.
Parancsuk az,
gondold meg, óh, lélek,
hogy sírodon verjenek gyökeret
s ott nőjenek.

Két fekete csikó legel
a mezőn,
vigan ugrándozva siet
haza, a város felé.
Lépésben ők viszik majd
a gyászkocsidat,
talán, talán, mielőtt még
leszakad patáikról
a patkó,
mely most szemembe villan!

/Ford.: Szabó Lőrinc/