Csak
most, kapum bezárva,
maradtam egyedűl
az uj házban: s hallgattam, a szél
hogy sír, fütyül.
S öreg lett egyszerre a ház,
s én is öreg:
és jóslatok gyötörték izgatott
füleimet:
vihar-éj, s ködös fény, végtelen:
napok, mikor a nap
hiába süt: s bánatok, régiek és
ezutániak.
Mindent megjósoltak: sehol
se láttam nyomait:
de már tudtam, hogy szól majd a szél,
ha mindez bekövetkezik.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
maradtam egyedűl
az uj házban: s hallgattam, a szél
hogy sír, fütyül.
S öreg lett egyszerre a ház,
s én is öreg:
és jóslatok gyötörték izgatott
füleimet:
vihar-éj, s ködös fény, végtelen:
napok, mikor a nap
hiába süt: s bánatok, régiek és
ezutániak.
Mindent megjósoltak: sehol
se láttam nyomait:
de már tudtam, hogy szól majd a szél,
ha mindez bekövetkezik.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése