2014. február 20., csütörtök

Edward Thomas: Az uj ház


Csak most, kapum bezárva,
maradtam egyedűl
az uj házban: s hallgattam, a szél
hogy sír, fütyül.

S öreg lett egyszerre a ház,
s én is öreg:
és jóslatok gyötörték izgatott
füleimet:

vihar-éj, s ködös fény, végtelen:
napok, mikor a nap
hiába süt: s bánatok, régiek és
ezutániak.

Mindent megjósoltak: sehol
se láttam nyomait:
de már tudtam, hogy szól majd a szél,
ha mindez bekövetkezik.

/Ford.: Szabó Lőrinc/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5