Paul Verlaine: Szivemben könnyezik

Szivemben könnyezik:
s esik kint is, az utcán.
Mi bánt, mi keserít,
hogy szivem könnyezik?

Óh, eső, édes ének
aszfalton s háztetőn!
A gyötrődő szivének
balzsam e csöndes ének!

Ez a könny, ez a gyász
ok nélkűl kesereg ma.
Ugye, semmi csapás?
Butaság ez a gyász.

S ez a fő-kín a szívben:
sírni s nem tudni, mért.
Se hóhérom, se hívem,
megszakad árva szívem.

/Ford.: Szabó Lőrinc/