Rónai Albert: Elfogy a bor…

Elfogy a bor, elhallgat az ének:
Élj a jelen múló gyönyörének!
Míg bízva, remélve tekintesz előre,
Már eltünik élted szép jelene:
Csak élj jelenednek, mert ami eltünt
Kérdezd meg a bölcset: visszajön-e?
Elfogy a bor, elhallgat az ének:
Élj a jelen múló gyönyörének!

Sujtja a lelket s tépi a bánat,
Bútól az élet fellege támad!
A bánat ölébe ne hajtsd fejedet le,
Élj vígan, az élet futva siet:
És hogyha letünt szép napja a létnek,
Már nincs mi hevítse az ifju szivet.
Sujtja a lelket s tépi a bánat,
Bútól az élet fellege támad!

Borban a jókedv, borban az élet,
Tőle a jókedv újra feléled:
A bort, a pohárt ki nem ismeri, gyakran
A gondok előtt oly védtelen áll:
Ismerd meg a bort, s ha üldöz a bánat
Hát üzd el a borral, - igyál, csak igyál!
Borban a jókedv, borban az élet,
Tőle a jókedv újra feléled!