Szabó Lőrinc: Ellentétek

Gyönyörű alkony az ablakon át.
Mennyi fény, mennyi nyomorúság!
Kék árvíz: jön az est.
Meghalnék örömest.

Meghalnék, annyi a vágyam
és annyi a szép a világban!
Kint autók, lárma, pénz…
Ne oda, - agyamba nézz:

nézd: minden álmom a porban
s én rossz géppé romoltan,
mely csörög, csikorog, de tűr,
járok tehetetlenül,

a győztes árban, mely dagad
és a tündöklő ég alatt
roncs életemet, mocskos sűrü lé,
unva görgeti a halál felé.