Tudor Arghezi: Rongyos

A kis Rongyost ismeritek?
Szeme csillog, füle fityeg.
Csupa rongy a bundája,
Minden gyermek csudálja.
Folt hátán folt az egész,
A kis kutya majd elvész.
A szemébe fürtökben lóg
Az a sok kis göndör csimbók,
S úgy jár szőrbe gabalyodva,
Mintha csupa kócból volna.
Adta borzas kiskutyája,
A fülének nincsen párja.
A ketrecnél ügyesen,
Hallgatózva ül lesen.

Addig gubbaszt, addig vár ott,
Míg nem hall egy „kotkodács”-ot,
Abból ő már azt is tudja,
Megtojt a gazdasszony tyúkja.
Mindent megtanult idővel,
Hisz a gazdaságban nőtt fel.
Hasrafekszik, úgy mászik
A frissen tojt tojásig,
Két lábával megragadja,
Egy falásra be is kapja.
„Hol a tojás?” – kérdezi
A gazdasszony. Kérdheti…
„Megtanítlak íziben,
Nem kell hozzá seprű sem” -
Szól az asszony s a kutyának
Uzsonnára főtt tojást ad.
Rongyos ahogy bekapta,
Ki is köpte, otthagyta,
El is iszkolt ugatva.

Rongyos görbén néz a tyúkra,
A tojáshoz dehogy nyúlna,
Csak azt mondja csendesen:
„Jól túljárt az eszemen”.

/Ford.: Majtényi Erik/