Walt Whitman: Rendületlen

Rendületlen tapadnék a Természetbe én,
Ura, úrnője mindeneknek, s oktalan lények
társaként,
Telten, mint ők, tétlen, mint ők, némán, kitártan,
Mi súly volt rajtam, hivatás, nyomor, tett, gyatra
bűn, könnyülne mind,
A mexikói tengeren, vagy Mannahatta, Tennessee,
vagy messze észak, belföldek vidékén,
Hajós, favágó, gazdaként, az Államokban, a
partokon, vagy Kanada tavai mentén,
Bárhol élném az életem, ó! lennék nyugton, bizton,
bármi jő,
Állnám az éjt, éhséget, zivatart, nevető fintort,
megvetést, akár a fák s az állatok.

/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/