William Butler Yeats: Ezek felhők a bukó nap körül

Ezek felhők a bukó nap körül,
a fenség lecsukja égő szemét:
a nagy mű kicsik kezére kerűl,
míg meg nem dől a magas: majd a szép
összhangba mind több csikorgás vegyűl
s közös szintbe terűl a törmelék.
Így hát, barátom, ha majd kiderűl
a nagy harc után, hogy ez lett a vég,
légy még büszkébb nagy társadra, s ürűlj,
noha gyerekek gyűlnek csak köréd:
ezek felhők a bukó nap körűl,
a fenség körűl, mely csukja szemét.

/Ford.: Szabó Lőrinc/