2014. március 5., szerda

Avetik Iszahakjan: Az ősz ökle az ajtómon dobol


Az ősz ökle az ajtómon dobol,
Sírni a szél a küszöbömre ül.
De kél egy hang, ott messze, valahol,
Egy édes hang - s nem vagyok egyedül.

Ti zúgtok-e, hazai szép folyók?
Vagy te gügyögsz, én szépem, gyermekem?
- Jaj, hazai, smaragd fényű folyók,
Jaj, drága szép, egyetlen gyermekem!

/Ford.: Lothár László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5