Avetik Iszahakjan: Bár lehetnék tavaszi nap

Bár lehetnék tavaszi nap,
Kebled rózsákkal igézném,
Lobbannék jég-szíved alatt,
Ragyognék szemed sötétjén.

Bár lennék zengő szökőkút,
Álmod-őrző, néma béke.
Szivárványos, tündöklő út,
Liliom-homlokod éke.

Bár tenger hulláma lennék,
Lábadhoz iramló habja,
Hegyi friss szél: ott teremnék
Dús fürtjeid simogatva.

Bár lennék a csillaga-menny!
Forognék körötted, Földem.
Meg-ezernyi gyémánt szemem
Nézne örök elbűvölten.

/Ford.: Tandori Dezső/