Avetik Iszahakjan: Mennyi szeretet lakta szívemet

Mennyi szeretet lakta szívemet!
Fényestüzű hit, ezernyi remény...
Szálltam volna, mint büszke röptű sas,
Arany szárnyamon, fellegek felett.

Ábránd-ragyogás űzött szüntelen
Messze föld fölé, emberek fölé,
Mint fekete sast, erős szárnyakon.
...Ábrándképeim játszottak velem.

Ennyi is maradt: ábrándképeim.
Kegyetlen szívű, gonosz emberek!
Meggyötörtetek, összetörtetek.
Ábránd: ez maradt. S mennyi, mennyi kín.

/Ford.: Tandori Dezső/