Avetik Iszahakjan: Éjjel, szél zenél

Éjjel, szél zenél,
A szobám nyitott
Ablakán a szél
Hordja be a port.

Magamra hagyva
Fekszem, tör a láz,
A fejem alja
Eleven parázs.

Esik, úgy lehet,
Ott kinn, vagy talán
A fejem felett
Sír szegény anyám.

Rémlik, reszketeg
Kézből elgyötört
Arcomra pereg
Egy maréknyi föld.

/Ford.: Pór Judit/