Avetik Iszahakjan: Ha egyszer hazámtól távol

Ha egyszer hazámtól távol
Lever engem a halál,
Temessenek el akárhol,
Anyaföldünk visszavár.

De inkább otthon pihenjek
Árnyas almafák alatt,
Tavasszal friss virágkelyhek
Fölibém boruljanak.

Nyáron leányok jöjjenek
Ha piros már az alma,
Szedjék teli kötényüket
Hajladozva, dalolva.

Ősszel, mint a szerelemnek
Szétszaggatott álmai,
Ezrei holt leveleknek
Kezdjenek el szállani.

És ha jön a téli hideg,
Jégcsapok az ágakon
Rám hullassák könnyeiket,
Úgy sirassák bánatom.

/Ford.: Bede Anna/