Avetik Iszahakjan: Fáradt, elesett, reménytelen én

 

Fáradt, elesett, reménytelen én,
Ültem szomorún az Araz partján.
Hollót, feketét, felhőn, feketén,
Láttam, lecsapott az Araz partján.

Ifjúkorom, ó, elfolyt feketén,
Zavartan, akár a tavaszi ár,
Tombolva rohant, zúgott feketén,
Rombolva, akár a tavaszi ár.

Károgj, te madár, sirasd fejemet,
Mert puszta e szív keservetesen:
Nézd, két szememen könny-pára lebeg,
De nem tudok én már sírni sosem.

/Ford.: Bede Anna/