Giuseppe Ungaretti: Semmi sem enyém már

Semmi sem enyém már gyermekkoromból s többé nem is tudok soha
rikkantani mindent-mindent felejtőn.

Az éjek mélyibe temettem
gyermekkorom,
s most, láthatatlan kardnak éle:
mindentől elválaszt – múlttól, jövőtől.

Úgy élek emlékeimben: örültem
annak, hogy szeretlek, s most kallódva úszom
mégis az éjek végtelen árján.

Az életet folyton sarkaló reménytelenség
sem enyém már,
megakadt torkom mélyén – a rikkanások
sziklatömbjei bennerekedtek.

/Ford.: Végh György/