Zaharia Stancu: Egymásnak rohannak a felhők

Egymásnak rohannak a felhők.
Az idő messze-messze szökell.
Minden estével aláhull a nap,
de minden reggel újra kel.

A viharban alig van erő,
szikkasztja a tavaszi nap.
Meggyfák, szilvafák, almafák
kis fénygyertyákat gyújtanak.

A lepke csak néhány napot él,
gesztenyék szagát sem éri meg.
Éveink olvadó havát felisszák
roppant óceáni vizek.

Kiégett s lehullt csillagok
udvarunkban viharokat kavarnak.
Néma holtak porával vegyülnek
szilánkjai az égi avarnak.

Lépteim elé akadályt
magas egekből hulló hó dob.
De amit nem raktam föl s nem daloltam el,
dalolják s építik az utódok.

/Ford.: Szemlér Ferenc/