Avetik Iszahakjan: Felhők úsznak át égi delelőn

Felhők úsznak át égi delelőn,
Szomorúfűz-ág könnye a vizen,
Felhők árnyai kúsznak a mezőn,
Sötét fájdalom emészti szivem.

Nagy hegyek mögött fényes nap kihuny,
Mindent komoly éj szárnya ölel át.
Búbánat emészt múlhatatlanul:
Érted, hű barát, ki se nyílt virág.

Lelkem jobb fele hova tűnt veled? -
Sírhalom se föd: föld csak, jeltelen.
Rideg föld felett sírnak a szelek,
Drága jóbarát, hallod odalenn...?

/Ford.: Tandori Dezső/