Avetik Iszahakjan: Már éj ölén föld és folyó

Már éj ölén föld és folyó,
szellő s hullámverő víz,
csillag és hold az éj ölén,
elszunnyad a mező is.

A szív, szívem gyéren dobog,
szerelem és dal elmúlt,
imádtam egy most gyúlt Napot,
s a szemek Napja elhullt.

Fénylő csillag mind odalett,
s az ibolya, s a rózsa.
Aj, életem, szép életem,
hogy össze van zuzódva!

Térül-fordul hullám s a szél
szívem sebét üdítve,
szerelmem sok-sok jajszavát
bús dalba ők szövik be.

/Ford.: Fodor András/