Avetik Iszahakjan: Megjött az este

Megjött az este mindenik házba,
Kigyúlt a mécsek vöröses fénye,
De jaj, énnekem nem lobban lámpa,
Nem múlik házam, sorsom sötétje.

Mezőről megtért szomszéd meg sógor
Vacsora-tálhoz készülnek vígan,
Csak te nem térsz meg, csak én bánkódom,
Nézem az utat nagy kínjaimban.

Megjött az éj is, alvók szemére
Hozott halk álmot, szivárvány-szépet.
Csak én virrasztok, alvatlan égve,
Te vagy az álmom, s te nem jöttél meg.

/Ford.: Bede Anna/