Száműzve, messze
hagytam hazámat,
idegen út visz,
némák a tájak.
Hová kell érnem?
Hol kell megállnom?
Hol lelem végső,
örök lakásom?
Hó esik, ösvényt,
útat is ellep,
elhagytak engem,
akik szerettek.
Haj, gonosz balsors,
e vak-sötétnek
gyújthat-e még fényt
halavány szövétnek?
Jajgat a szél, a
havat dobálja.
Ellenségem se
legyen ily árva.
/Ford.: Fodor András/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése