Avetik Iszahakjan: Zajló tenger habját hányva

Zajló tenger habját hányva
Mardossa a szirteket:
Jaj, a bánat gonosz kánya,
Tépi, tépi szívemet.

Megyek, magam elveszejtem
Örvénynek közepébe,
Szívem mélységekbe rejtem:
A mohó csőr ne tépje.

Vessen ki majdan a tenger
Távol parton halottan,
Megnyugodva ébredetlen,
Örökkön elhagyottan.

/Ford.: Bede Anna/