Bölöni Jolán: Énekóra

 

Énekórát tart ma a kis fülemile,
Ki tanulni akar, mind siessen ide!
Esti harangszóra teli már az erdő,
Szürke Csacsi koma mindközt a legelső.
Mellette megy mindjárt büszkén lépegetve
Tarajas Kakas úr, csirkék fejedelme.
Tyúkanyó, libácskák, szép rucák serege,
Hosszú kettős sorban vonulnak föl rendbe.
Amott lépegetnek fekete csókák,
Szárnyukkal cipelik az óriási kótát.
Ugyan kik jönnek ott hatalmas léptekkel?
Sörényes paripák fölvetett fejekkel.
Csirip, csirip, csirip, ugrál a sok veréb,
Mind úgy furakodik, csak ő jusson elébb.
Ne felejtsük el a kutyát, kecskét, macskát,
Ökröt, bárányt, farkast, röfögő malackát.
Mind együtt vannak már a tanulni vágyók,
Fölöttük magasan fénylik a tele hold.
Végre megjelenik a kis énektanár,
A tisztás közepén nagyon szerényen megáll.
Felcsendül torkából bűvös-bájos nóta,
Nem kell neki hozzá semmiféle kóta.
Elkezdi csöndesen: jajgató panasza
A hallgatóságot könnyekre fakassza.
Harsogva, csattogva folytatja szép dalát,
Fennszóval dicséri mindeneknek Atyját,
Gyönyörű nótáját egy trillával végzi
S ezzel hallgatóit végleg megigézi.
„No, most aztán szépen álljatok föl rendbe,
Énekeljük el ezt mindannyian egyszerre.”
Izgatott morajlás támad a sorokban,
Torokköszörülés hallik innen-onnan.
A kis énektanár a jelt alig adja,
Máris fölcsendül rá a sok állat hangja.
Énekel mindenik, már ki ahogy tudja,
Torkaszakadtából nagy hangosan fújja.
Zűrzavaros daltól megrezzennek a fák,
Félve menekülnek a dalos madárkák.
A kis énektanár szava mindhiába,
Elvész az éktelen, szörnyű nagy lármába!
Mivel nincs mit tenni, elmenekül végre,
Könnyel telt szemekkel tekint föl az égre.
Hold is megsokallja a nagy zenebonát,
Haragos szemekkel ráncolja homlokát.
Éppen arra sétál egy fekete felhő,
Bebúvik mögéje. Sötét lesz az erdő.
Elcsöndesül erre az egész dalárda,
Gondolják, elég volt a nótából mára.
Végtelen sorokban vonulnak el haza,
S azon vitatkoznak, kinek volt szebb a hangja?
Napokig, hetekig csak arról beszélnek,
Milyen gyönyörű volt az a szép karének.
Csak a fülemile kesereg magában,
Énekórát nem tart, tudom, hamarjában.