Utam
mindig csak hozzád vezetett,
szép erdő, fülledt, ifjú napjaimban.
Folyton gyóntam és sugdostam neked
képzelt gyönyörben és valódi kínban.
S megint sötét kikötődben vagyok,
s lombtengered zúg, mint hatalmas álom -
Beszélj most te! Neked adom a szót!
Jó s rossz elnémult. Tudásodra vágyom.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
szép erdő, fülledt, ifjú napjaimban.
Folyton gyóntam és sugdostam neked
képzelt gyönyörben és valódi kínban.
S megint sötét kikötődben vagyok,
s lombtengered zúg, mint hatalmas álom -
Beszélj most te! Neked adom a szót!
Jó s rossz elnémult. Tudásodra vágyom.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése