Dsida Jenő: Öcsémnek a lélek tükréről

Annyiféle nézés,
Ahányféle ember…

Egyik pillantása
Olyan, mint a tenger,
Ha vihartól reszket:
Sötétzöld, haragos,

Jéghideg hullámok…
Mikor ilyent látok,
Szinte fázni kezdek.

Második tekintete
Simogató bársony,
Szelid sugarában
Boldog az én álmom:
Harmatos hajnalban
Pacsirta dalával
Lelkem tovaszárnyal
Nesztelenül, halkan…

Harmadik szeméből
Kárhozat tüzének
Forró lángja éget,
S száz láncravert démont,
Száz ördögöt látok,
Mikor belenézek.
- - - - - - - -

Buzavirág szinü,
Ártatlan szemeddel
Mikor te nézel rám, -
Mintha imádkoznám!...