Francis Jammes: Salles mellett...

 

Salles mellett, jobb felől, tudok egy tiszta forrást.
Fekete páfrányokat és mohát és borostyánt
tükröz szelíden a csermely fénylő vize.
Ott megy az országút, és a nyár melege
a föld felett ragyog, vibrál és foszladoz.
Ki arrafelé jár ( vagyis a gyalogos)
bocskora szijjáig érzi, hogy süt az út.
Körülötte a nyár sápadt melege zúg:
de mikor az utas odaér a kis érhez,
egyszerre özönlő, jó frisseséget érez.

Sokszor elmentem én egész a tanyátokig
ezen a fehér úton, mely Hagetmau-ba visz.
Szemeim, melyek a parti láthatárt lesték,
látták ott emberek nagyranőtt sziluettjét.
De szomorúan és mindig hiába kerestem
a delizsánszot, amely, mielőtt megszülettem,
az élő víz mentén hazahozta jámbor
nagyapámat, mikor megjött az Antillákról.

/Ford.: Szabó Lőrinc/